Fenyvesi Zoltán
Mikor érettségiztél?
Hát nem ma. 1998. Azóta sokat tanultam, tapasztaltam, talán formálódtam is; de egyáltalán nem érzem, hogy sokat változtam volna… Bármikor visszaülnék a Tópartiba
Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?
Hivatásos katona lettem (maradtam…).
Másodállásban műszaki szakfordító. Angol (mindig szerettem, és kiváló tanárom is volt a gimiben: Korcsák Venyera – azóta nem is tanultam angolt oktatás keretében csak saját magam, s jó pár éve tettem le a szakfordító vizsgát) és esetenként német (Szénási Márta tanárnő tanította a németet. Mindig extra feladatokat adott, ha rossz voltam; és hát ez nem volt ritka. Tudom, hogy már nem tanít a Tópartiban, de azért hadd mondjak köszönetet itt)
És van három (számomra) gyönyörű kisgyermekem.
Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?
Szuper – főként így visszatekintve : ).
Talán a legjobb hely volt, ahol életemből hosszabb időt töltöttem. Az osztály is tele volt jó fejekkel, illetve nagyon jó volt az összetartás.
Kire/mire emlékszel szívesen?
Az osztályomra is és a tanáraimra is. Kiváló társaság volt. Az iskola modern volt, a környezete csodaszép, a várost is szerettem.
Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?
Sportoltam, lógtam a haverokkal – akik közül sok lány is volt – meg hobbi szinten tanultam is néha.
Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?
Amit kitűztem magam elé, azt megvalósítottam (főiskola, nyelvek további tanulása stb.). Munkám kapcsán sokat jártam hosszabb időkre külföldön, rengeteg embert és rengeteg mindent (is) megismertem; elégedett vagyok
Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?
A szokásos bablán kívül (legyenek céljaid és tégy meg mindent stb.) szerintem alapvetően fontos az önbizalom: hogy merd megtenni azokat a dolgokat, amiket szeretnél; illetve hogy a környezeted is érezze az önbizalmad. Ezt még tudatosan is lehet fejleszteni...
Fontos továbbá az empátia, a közösség és a többi ember szempontjainak, érdekeinek maximális figyelembe vétele – ezt vissza is kapod általában! Ha jól tanulsz illetve dolgozol, akkor ez is belefér, és nem kell törtetned az életben mindenért.
Higgadtság: mindenkinek jobb, ha higgadt vagy; és még kevesebb hibát/hülyeséget is fogsz elkövetni, mint ha kapkodsz.
Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?
Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?
Nem. Már nem a környéken lakom és elfoglalt is vagyok…
Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!
20 éves távlatból tudom mondani, hogy kimagaslóan felkészült és motivált tanáraim voltak, akiknek nagyon sokat köszönhetek; de ezt nyilván akkor nem tudtam. Még akkor is értünk dolgoztak, amikor mi nem voltunk teljesen „partnerek” az ügyben Gondolom ma is hasonló lehet a helyzet (mármint a tanárokkal, nem a tanulókkal…).
Szóval diákok: használjátok ki a gimis éveket a fejlődésre, a céljaitok megtalálására és megalapozására. És persze használjátok ki a szép fiatal éveket minden másra is… Legyetek hálásak, hogy oda járhattok.
Ne féljetek a vizsgáktól, a jövőtől. Egyszer elmúlik
Esetleg még egy okosság: ne szippantson be a chat meg fb meg mittudoménmi. Beszélgessetek, sportoljatok, sétáljatok, járjatok kirándulni, olvassatok könyvet vagy bármi. Nagyon sok ember (nem csak fiatal) bezárkózik a kis világába a telefonjával. Légyszi ne legyetek ilyenek. Használjátok ezeket mértékkel, célszerűen. Az élet, főleg fiatalon, nem szólhat erről. Bár remélem, a tópartisoknak ezt nem kell mondani.
Ja, és igyekezzetek olyan pályát választani, amit szeretni fogtok és lelkesedéssel dolgoznátok benne. Ez általában olyan, ahol keveset kell dolgozni, de van elég $.
Sok sikert, bódottágot mindenkinek!