Ilikmann Szabina

Mikor érettségiztél?

2014 ben érettségiztem.

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Pécsi Tudományegyetem festőművész kar harmadéves hallgatója vagyok. Az UNIV kollégiumban lakom a suli mellett 5 percre. Az idei év végén fogok festészetből szigorlatozni, ezért arra készülök gőzerővel.

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Szerettem tópartisnak lenni. Milyen volt? Hmm. Változó. De szerintem ez minden tinédzser életében így van. Az iskola iránti érzelmek olyanok, akár a megfékezhetetlen vadlovak. Amikor szabályok közé vagy zárva az a baj, amikor nem, akkor meg az. Na de tópartisnak lenni igen jó érzés volt. Főleg amikor megkérdezték. Mindig büszkén húztam ki a magam, én ebbe az iskolába járok. Az osztályközösségünk igen színes volt. Értem ez alatt, azt, hogy sok egyéniség nehezen fér meg egymás mellett, de noszogatások árán néha azért el lehetett érni valamit velük.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Először is természetesen Lakiné Szemanyik Teréz tanárnőre, az osztályfőnökömre. Sok nehéz percet élhetett át velünk az életében. Ugyanakkor nagyon hálásak lehetünk neki, mert mindig kiállt értünk művészetisekért, ami valljuk be elég kemény munka volt. Művész tanáraimra is jó szívvel gondolok, Kovács Árpád tanár úrra, aki nagyon segítőkész és motiváló volt középiskolás éveim során. Végvári Beatrix tanárnőre, akit sokszor noszogattunk, hogy pénteken engedjen el előbb grafika óráról. Szűcs Krisztina tanárnőre is szívesen emlékezem, bár keveset voltunk vele, de többet tudott adni, mint akármelyik tanárunk egészen addig.

A barátaimra. Mint minden középsulisnak, nekünk is volt egy bandánk. Két örökké tartó barátságra tettem szert a tópartiban úgy érzem. Ezért sokszor hiányoznak az ott töltött hétköznapok. Na és persze a szerelem sem maradhat ki. Kedves emlékek ezek, jó egy kicsit nosztalgiázni.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Hobbi. Nem igazán volt hobbim iskola mellett. Mivel a művészként volt, hogy délután 3-4 óráig bent voltunk a suliban utána pedig szilenciumra kellett menni a kollégiumba. Úgyhogy mondhatom, hogy néha napján az iskola után töltött idő a barátaimmal, sütizések, esti moziba járások, vagy csak a kollégiumban fellelhető valamennyi ennivalónk elfogyasztása közösen okozott örömöt akkoriban.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Érettségi után maradtam egy évet a suliban, hogy letegyem az alkalmazott grafikusi szakmát és felkészüljek az egyetemi felvételire. Ebben Kovács Árpád tanár úr segített, amiért még mindig nagyon hálás vagyok neki, mert sikeresen vizsgáztam és felvételt nyertem. Úgyhogy igen, megvalósultak.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Szerintem a mai embert leginkább az önbizalma tudja segíteni és előre hajtani. Ha biztos magában lesz elég motivációja az életben bármit is szeretne elérni. Mert tudja, hogy képes lesz rá. Itt egy nagy ember idézetével élnék:

Természetesen, a becsület, az alázat, a megbecsülés, az őszinteség ezek mind erélyes dolgok. Hiszem, hogy mások eltiprása nélkül is feltörhetünk olyan szintekre, amikre igazán vágyunk.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Természetesen visszalátogattam. Az első pár alkalommal nagyon mélyen érintett, mert nehezen kezdtem az egyetemi életet és vágytam vissza. Utána pedig már egyre több lett az ismeretlen ember, tanár. De mindig jó érzés fogott el ha visszamentem.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Nagyon szívesen adok, bárkinek útbaigazítást, ha a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karáról kérdez. A felvételiről, az itteni életről mind a suliban mind rajta kívül.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Mindig légy Önmagad. Kivéve, ha lehetsz Batman…

Akkor legyél Batman! :D