Miliás Dóra

Mikor érettségiztél?

2015 tavaszán érettségiztem.

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Érettségi után azonnal egyetemre mentem, jelenleg az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán vagyok harmadéves hallgató látássérültek pedagógiája és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányokon. Egyetem mellett hétköznaponként babysitterkedem egy családnál, hétvégenként különböző budapesti éttermekben kreatív sarkot tartok gyerekeknek, alkalmanként pedig filmbemutatókon hostesskedem.

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Büszke vagyok arra, hogy tópartis lehettem, hiszen ez a gimnázium az egyik legszínvonalasabb Székesfehérváron, és jó érzéssel töltött el, hogy a kitartásomnak hála be tudtam kerülni oda.

Az osztályközösségünk igazán jó volt, szerintem minden eseményen megálltuk a helyünket, ezt talán az utolsó év bizonyítja a legjobban, amikor is megnyertük a királyválasztást, a városi bolondballagást, valamint kiváló osztálytáncaink voltak, melyekből kivétel nélkül mindenki kivette a részét.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Ferenczy Márta tanárnő németóráit imádtam, mondhatni az egyik legszimpatikusabb tanárom volt, mind emberileg, mind szakmailag. Az órája pedig abszolút a kedvencem volt mind közül, ami a német nyelvi specializáció miatt számomra fontos volt, hiszen nem véletlenül választottam ezt az irányt. A korábbi német tanulmányaimnak, valamint a gimnáziumi éveknek köszönhetően sikerült ezzel a nyelvvel igazán jól megismerkednem, a szakdolgozatomat is főként német nyelvű szakirodalmak feldolgozásával készítem el.

Verbics Mária tanárnő angolórái inkább szórakoztatóak voltak, mint hasznosak, ennek ellenére azt mondom, hogy kár lett volna, ha nem ő tanított volna minket. Egy kis szorgalommal egész jó alapot kaptunk tőle, melyre Kasper Teréz tanárnő fakultációs óráján építhettünk. Utóbbi lehetőségnek hála az angoltudásomat is a középfokra tudtam/tudtuk hozni.

Jobban belegondolva mindegyik tanárra szívesen gondolok vissza, mert a maguk módján megvolt a humoros vagy kedves „én”-jük, és mindegyikükről tudnék több sort is írni, azonban úgy érzem, hogy ebben az esetben megborulna a kérdésekre adott válaszok mennyisége között az egyensúly.

A tanárok mellett az osztálytársakra is szívesen emlékszem vissza, többükkel tartom a kapcsolatot a mai napig is, életre szóló barátságokat tudtam kiépíteni a középiskolai évek során.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Leginkább kézművességgel foglalkoztam, valamint sorozatoztam, bicikliztem, mára ez bővült az olvasással. A kirándulás és az utazás mindig is fontos volt számomra, így ezeket is a hobbijaim közé sorolnám. Az „otthoni” hobbik régen és most is beleférnek a hetembe, azonban most már kevesebb időm jut ezekre. A nagyobb lélegzetű hobbikra, mint a kirándulás és az utazás, kizárólag a szünetekben kerül sor.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Érettségi utáni nyáron dolgoztam és pihentem. Terveim az egyetemen kívül nem nagyon voltak, „csak” az órákat szerettem volna látogatni. Az ember változik, végül egy évig a HÖK szociális bizottságának tagja voltam, valamint mentor (vagy ahogy mi hívjuk: menior) is voltam, ami során többek között a gólyatábor előkészületeiben, a gólyacsapat vezetésében, valamint az egyetemmel kapcsolatos eligazításban volt szerepem.

Hosszú távú tervem az élethosszig tartó utazás, ami folyamatos megvalósítást követel, így bel- és külföldön is többször voltam érettségi óta, és még számtalan helyre szeretnék ellátogatni életem során.

Több éve terveztem, hogy körbebiciklizem a Balatont, amit 2017-ben néhány baráttal végre abszolválni tudtam, így ezt is kihúzhattam a bakancslistámról.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Nyitottság, bátorság, optimizmus, önzetlenség. Szerintem ezek azok a tulajdonságok, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember úgy igazán boldogulni tudjon. Ezen felül még a nyelvtudás és a kapcsolatok építése az, amelyek elengedhetetlenül fontosak.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Ritkán járok haza, és ha megyek, akkor is hétvégenként, így az érettségi óta nem látogattam vissza a Tópartiba. Egyszer-kétszer voltam a környéken, és a régi idők emlékére még tókört (!) is futottam, de ennél több sajnos nem volt. Egyik évben Szegeden az egyik múzeumban összetalálkoztam Ferenczy Márta tanárnővel és Máhrné Horváth Éva tanárnővel, mindkettőjükkel elnosztalgiáztunk, megbeszéltük az aktualitásokat, szóval betudom ezt a találkozást egy alternatív visszalátogatásnak.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Eddig nem gondoltam ilyenre, természetesen támogatom az iskolámat, ha felkérés érkezik erre vonatkozólag. Legyen szó a képzésem népszerűsítéséről, érzékenyítő program szervezéséről, vagy bármiről, amiben segítségre lehetek.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Legyetek bátrak és kitartóak! Ismerjetek meg minél több embert, minél több kultúrából, utazzatok, fedezzétek fel a világot, hiszen ezekkel a személyiségetek is alakul, és minél többet tudtok a világról, annál többek vagytok. Próbáljatok ki mindent, ami egy kicsit is felkelti az érdeklődéseteket, mert lehet, hogy a végén az gyakorolja rátok a legnagyobb hatást. Koncentráljatok arra, ami igazán fontos, már a középiskolában is: elég, ha azokból a tárgyakból vagytok jók, amikre később szükség lesz a felvételinél. Az egyetemen töltött idő alatt se bújjatok a tanulás mögé, ha ügyesen osztjátok be az időtöket (ami elsőre nehéz lehet, ha tanultok, és esetleg még dolgoztok is), akkor mindenre jutni fog egy kis idő, amit szeretnétek.