Ambrus Erzsébet

Mikor érettségiztél?

2002-ben érettségiztem. Hihetetlen, hogy az elmúlt évszázadban kezdtem a gimnáziumot, rettentő régen volt, közhely, de igaz, mintha tegnap lett volna

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Brüsszelben, az Európai Külügyi Szolgálat (az EU diplomáciai testülete) Ellenőrzési Részlegén dolgozom már több mint másfél éve. Az osztályon egyetlen magyarként angolul és franciául ellenőrzöm a jelentéseket, amiket a világ minden táján megtalálható 140 EU delegáció valamelyikéről készítenek az „inspektorok”. Emellett jelenleg egy ausztrál-brit lakberendezési képzésen tanulok on-line és a lakberendezési blogomat próbálom ismertebbé tenni a design-ra, különleges stílusokra fogékony olvasók számára. Ki tudja, lehet pár év múlva, ha már belefásulnék az EU bürokráciába, lakberendezőként keresem majd a kenyerem és lesz egy nagyon menő, hangulatos studióm

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Büszkeséggel töltött el, amikor felvételt nyertem a humán osztályba, jó renoméja volt már akkor is a Tópartinak. Egész jó osztályközösség alakult ki a 4 év alatt, annak ellenére, hogy elég eklektikus volt a csapat. Néhány legjobb barátomat itt ismertem meg, egyikükkel hetente együtt ebédelünk Brüsszelben, ugyanis csak pár száz méterre dolgozunk egymástól.

Kire/mire emlékszel szívesen?

A világmegváltó beszélgetésekre a szünetekben, az osztálykirándulásokra, a szalagavatóra. Vagy az utólag már viccesnek tűnő tókörökre, amiket gyűlöltem lefutni, buszra szállva próbáltuk kicselezni Gachovetz tanár urat, de persze, hogy lebuktunk és újra kellett futni a távot. A rajzórákat, irodalom, történelem-és földrajzórákat imádtam, nagyon sok emlékezetes momentum és némi tudásanyag is megmaradt.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Kiállítások, múzeumba járás, álmodozás, lakberendezési magazinok gyűjtése, rajzolás. Külföldi diákokkal angolul leveleztem, képeslapokat cseréltem velük. Habár visszagondolva, sokkal jobban is beoszthattam volna a szabadidőm és több izgalmas dolgot is csinálhattam volna, ezt később pótoltam be, huszonévesen.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Az első helyen megjelölt Budapesti Kommunikációs Főiskola (ma Metropolitan Egyetem) üzleti kommunikáció szakán kezdtem el tanulni rögtön érettségi után. Közben az IKEA-ban dolgoztam a tanulás mellett, egész jól össze lehetett egyeztetni ezt a részmunkaidős állást az órarendemmel. A call centertől a marketing osztályig szinte minden területen dolgozhattam kicsit, elképesztő jó munkahely volt. A diploma után hazaköltöztem Budapestről és Fehérváron dolgoztam egy multinál. Ez idő alatt a Szent István Egyetemen szereztem egy közgáz mesterdiplomát. Ki gondolta volna, a gimis, közepes, nem szeretett matektanulás után, hogy végül is megy ez a matek és nem is rosszul. Viszont nem a közgazdász vonal az utam, most már tudom. Lassan 9 éve élek Brüsszelben, az Európai Bizottságnál dolgoztam különböző asszisztensi munkakörökben. Itt ismertem meg a férjem is, pár napon belül lesz két éves a kislányunk. Azt hiszem minden álmom megvalósult, amiről a tópartis évek alatt álmodoztam. Már csak talán a teljes munkaidős, szívvel-lélekkel végzett lakberendezési hivatás várat magára, de remélem, az sem sokáig.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Nyitottság, természetes kíváncsiság, tolerancia, talpraesettség és tettrekészség. Nekem eddig ezek a „veleszületett” képességek segítettek az élet minden területén.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Még friss főiskolásként benéztem párszor a Tópartiba, jó volt nosztalgiázni. Később, 2011 májusában az akkori munkáltatóm, az Európai Bizottság „Vissza az iskolába” programja keretében tartottam előadásokat 11.-es és 12.-es osztályokban. Remélem, sikerült őket motiválnom.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

A fent említett „Vissza az iskolába” program szimpatikus volt a tanárok számára is. Felmerült a kérdés, hogy e programon kívül, spontán, egyszer tartanék-e hasonló előadást. Ha segítem ezzel a mostani diákokat, nagyon szívesen. Érdekes lehet a pályaválasztás előtt álló, néha teljesen elveszett fiataloknak pár karrier utat, szokatlan pályákat bemutatni, amire esetleg nem is gondoltak korábban. Emlékszem, amikor 11. osztályosként szeptembertől nyárig a filmrendezőtől, design menedzseren át az építészig minden akartam lenni. Iszonyú nehéz volt valami támpontot találni, hogy milyen irányba induljak tovább.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Ne féljetek, ha nem vagytok osztályelsők, kitűnőek, vagy bizonyos tárgyakhoz egyáltalán nem fűlik a fogatok. Fókuszáljatok azokra a területekre, amibentehetségesek vagytok, amiben örömötöket lelitek és akár a hobbijaitokban is ezekre hangolódjatok rá. Mélyüljetek el az adott témában. A polihisztorok kora szerintem lejárt, ne aprózódjatok el, tényleg nem lehet és semmi értelme sincs. Mindenki jó valamiben, ti miért ne lehetnétek a legjobbak valamiben…