Fogarassy Fanni

Mikor érettségiztél?

2015 nyarán

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem (BME) hallgatója vagyok. Harmadéves vegyészmérnök hallgató lévén jövő télen fogok az alapképzésen diplomát szerezni. A képzésen belül műanyagokkal foglalkozom (polimerkémia, polimerfizika, felhasználás stb.). A kutatási területem, amiből a szakdolgozatomat írom és amely témával a mesterképzés folyamán is tovább szeretnék majd foglalkozni, a PET alapú környezetbarát, biológiailag lebomló műanyagok fejlesztése. Lényegében PET-palack hulladék lebontása és újrafeldolgozása egy könnyebben biodegradálható műanyaggá.
A szakmai tevékenységen kívül a közösségi életbe is bekapcsolódtam, a kar szakkollégiumának tagja vagyok. A munkánk lényegében előadások és kisebb események szervezése a többi hallgató számára, valamint nagyobb rendezvénysorozatok (Szakkollégiumi Napok, Konferencia) lebonyolítása. Többek között az újonnan felvetteknek egyetemi előkészítő tábort tartunk, valamint középiskolai kémiaversenyt is rendezünk. A szakkolin belül a Felvételi Bizottság tagja, valamint a facebook oldalunk felelőse vagyok.

Milyen volt tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Visszagondolva, annak ellenére, hogy nem minden pillanatát élveztem a giminek, nagyon-nagyon jól éreztem magam a Tópartiban töltött 4 év alatt. Az osztályközösségünk remek volt, rengeteg mindent csináltunk közösen kezdve a gólyaavatással, egészen a szalagavatóig és királyválasztásig. Összetartottunk és kiálltunk egymás mellett. Rengeteg barátot szereztem a gimis évek alatt, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Azon tanáraimra, akik humán tárgyakat tanítottak nekem és megpróbáltak sok-sok olyan tudást a fejembe verni, amire ma már nincs szükségem. Félreértés ne essék, nagyon hálás vagyok ezért, mert higgyétek el a mérnökképzés során kegyetlenül tudnak hiányozni az irodalom- és történelemórák. Leghálásabb Szűcs Krisztina tanárnőnek vagyok, mert neki köszönhetem, hogy még mindig tudok értelmes társalgást folytatni a 20. század irodalmáról. Kedvenc osztályfőnökünkről sem felejtkezhetek meg, Radics Ágota tanárnő, akinek félig-meddig köszönhetem, hogy a vegyészmérnök pályát választottam, elképesztő szigorával, de végtelen megértésével és támogatásával kísért végig a középiskolán.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

A gimi alatt zeneiskolába jártam, valamint vívtam (heti három edzéssel). Ez soknak tűnhet, de egyáltalán nem volt az számomra akkoriban. Ma már belátom, hogy a középiskolai elvárások közelébe sem értek az egyetemnek, ezt bizonyítja, hogy ezekre a hobbikra nagyrészt már nincs időm mostanában. Az abszolút hobbim az olvasás volt, amit a mai napig igyekszem fenntartani.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Az érettségi utáni nyáron kiélveztem a szabadságom, fesztiválra jártam, a barátaimmal voltam, szóval kieresztettem a gőzt, utána pedig belevetettem magam az egyetemi életbe, az új kalandokba, egy teljesen más világba.
Azt kell mondjam, hogy ennél elégedettebb nem is lehetnék a mostani helyzetemmel. Egy más egyetemen, egy másik pályán nem is tudom elképzelni magam, szóval az eddigi terveim megvalósultak, vagyis már új célokat tűztem ki magamnak és azokat hajkurászom.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Türelem, kitartás és céltudatosság. Ha ezek megvannak az előrejutás igencsak könnyebbé válhat. Ezeket magam is meg kellett, hogy tanuljam nem kis idő alatt, de nagy segítség mindegyik.
Nyelvtudás! A legtöbb területen már kötelező, de nagyon sok helyen előnyt jelent, ha jól beszélsz egy (még jobb, ha több) nyelvet. A lehetőség a gimi alatt adott, szóval használjátok ki, mert később nem lesz alkalmatok bepótolni!

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Talán kétszer-háromszor volt alkalmam visszalátogatni, ami nem túl sok, de mindenképpen érdekes élmény volt. Nosztalgikus érzés volt, teljesen más, mint mikor még ott tanultam. A diákok jóval kisebbnek tűntek és az ismerős arcok száma igencsak lecsökkent, de a környezet ugyanaz volt, a piros fotelek, a kacskaringós folyosók rengeteg emléket idéztek fel.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Eddig erre még nem gondoltam, de remek gondolat. Most leginkább a továbbtanulással kapcsolatos dolgokkal tudnék tanácsokat adni, és nagyon szívesen népszerűsíteném a vegyészmérnöki szakmát és úgy általában az egyetemet, mert úgy találtam, hogy mostanában egyre kevesebben jönnek Székesfehérvárról ide, ami sajnálatos, mert az egyik legjobb kampuszt és a legérdekesebb közösséget találtam meg itt.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Légy hű önmagadhoz! Ha vannak terveid, céljaid ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen róluk. Ha még nem tudod, mit kezdj magaddal, bontogasd nyugodtan a szárnyid, érdeklődj és megfogod találni a neked való utat!