Kelemen Gábor

Mikor érettségiztél?

2001-ben érettségiztem, ami pont annyi évvel ezelőtt volt, mint ahány éves akkor voltam, és nagyjából a tanáraim annyi idősek voltak akkor, mint én most.

Kifejtenéd bővebben, mivel foglalkozol most?

A Tóparti után elvégeztem az ELTE jogi karát, később a Gazdasági Minisztériumban lettem ösztöndíjasból főosztályvezető, jelenleg pedig egy pénzügyi cégnél vagyok operatív vezető.

Milyen volt Tópartisnak lenni? Milyen volt az osztályközösség?

Nagyon meghatározó volt Tópartisnak lenni. Naponta kapom magam azon, hogy bizonyos reakcióimat ott tanultam, onnan hozom. Az osztályközösségemet akkor nagyon különlegesnek gondoltam (számomra mai napig is az), de később megtanultam, hogy ebben a létszakaszban nagyjából mindenkinek a szíve csücske, és a leggyűlöltebb dolog egyszerre az osztálya, és ez így van rendben. Mindenkire – függetlenül a viszonyunktól, az eltelt időtől, és attól, hogy beszélünk e napi/heti/havi/éves/évtizedes rendszerességgel – úgy tekintek vissza, mintha a testvéreim lennének, szeretettel és bizalommal gondolok rájuk, és remélem, hogy jól vannak. Van, akikről persze tudom, hogy jól vannak, mert napi kapcsolatban vagyunk, és egy tapodtat sem teszek nélkülük az életben.

Kire/mire emlékszel szívesen?

Rónyai Zoltán tanár úr volt az osztályfőnököm, humán tagozatos voltam, alapvetően ilyen beállítottsággal, de a többi tanáromra is szívesen emlékszem vissza, utólag azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy humános osztály voltunk, nem hagytak bennünket cserben (vagy legalábbis engem) a reálos tanárok sem. Nem remegek bele abba sem, ha számolnom kell, szívesen olvasok a mai napig fizikáról, és mivel tátott szájjal figyeltem, hogy a művészetisek milyen lazasággal, és tök más nézőponttal álltak a világ dolgaihoz, képződött egy, az összes művészetre érzékeny radar is az agyamban. Ezekért nagyon hálás vagyok.

Amit a Zolitól megtanultam még, és szeretném, ha itt állna, hogy jó, ha van véleményünk a világról. Ha van ízlésünk, minőségre való igényünk, és tudunk érte dolgokat tenni. Az tulajdonképpen már szinte mindegy, hogy milyen az ízlésünk van, és hogyan teljesítjük azt ki, csak álljunk bele.

Az élményeket kár lenne felsorolni címszavakban, de körülbelül az lehet, ami mindenkinek. Egy valami sokszor eszembe jut szörnyű hétfő reggeleken: minden hétfő reggelek közül azok voltak a legjobbak, amiket a piros bőrfoteleken fetrengve töltöttünk a többiek körében, kakaós csigával, nagyon sokat nevettünk.

Volt-e valami hobbid annak idején? Mi és hogyan fért bele a tanulás mellett az életedbe?

Nem volt semmi sajnos, amit a suli mellett csináltam volna, sokat lógtam a barátaimmal, bicajoztam. Utólag kicsit sajnálom, de már nem tudok rajta változtatni, viszont mindenkit bátorítanék, hogy csináljon valami mást is. Bármit, csak csináljon.

Mit csináltál érettségi után? Megvalósultak-e a terveid?

Egyetemre jártam, szereztem még barátokat, akik közül szintén jó páran az életem részei, és alapvetően boldog, kiegyensúlyozott életet élek, szóval igen, nagyon is megvalósultak a terveim.

Az a típusú ember vagyok, aki nem született egy nagy álommal, hogy filmrendező, vagy menő fül-orr-gégész lesz, és idővel megértettem, hogy ez teljesen rendben van. Nem a munkám, vagy a hagyományos értelemben vett önmegvalósítás határoz meg, hanem az, hogy sikerült olyan életet kialakítanom, amelyben ott élek ahol szeretek lenni, körül vesz egy csomó értékes, szerethető ember, jut időm utazni, jókat enni, és hangosan énekelni a nap felé a kedvenc koncertjeimen.

Milyen képességek, készségek, viselkedés, tulajdonság segíti szerinted a ma emberét?

Nagyon sokan előttem olyan jókat írtak, hogy csak ismételni tudom. A kedvenceim: a nyitottság, az alkalmazkodás, tolerancia, a szorgalom, ezek nagyon fontos dolgok. De történelmi kortól függetlenül a sikeres ember mentálisan és fizikailag is egészséges, vagy törekszik az egészségre. Az, hogy valaki fejben erős és egészséges, magával a legőszintébb, míg másokkal alapvetően kedves, és érdeklődő, nagyon messzire eljuttathatja.

Visszalátogattál-e az érettségi óta az iskolába? Milyen érzés volt? Tapasztaltál valamilyen változást?

Többször, és mindig megállapítom, hogy a suli környezete annyira egyedivé teszi, és hogy mindezt annyira természetesnek vettem, amikor odajártam.

Megfogalmazódott-e benned, hogy valamilyen formában támogasd volt iskoládat, segítsd a mai diákok munkáját?

Sokat gondolok rá, hogy alapvetően szívesen beszélgetnék a mai diákokkal, néha rákeresek instagramon a sulira, és látom a volt osztálytermeimben a srácokat mindenféle helyzetekben, és amúgy ez annyira poén. A Tóparti egy nagyon jó adottságokkal rendelkező iskola, nagyon sok értelemben nyitott, és szerintem bőven van még ebben potenciál, azzal együtt, hogy természetesen mai formájában is nagyon sok építő munka van benne a tanárok részéről, amit nagyon fontos megbecsülni. Figyelem a sulit mindig, és bármilyen kezdeményezésben szívesen részt vennék szívesen, ami öregdiákokat érint.

Fogalmazz meg légy szíves egy javaslatot, üzenetet a mai tópartisoknak!

Igyekezzetek szépen bánni egymással!

Annak idején engem is sokat bántottak, és sajnos velem is előfordult, hogy bántottam másokat, ami totál szükségtelen; mindenki rosszul érzi magát tőle, te is, meg a másik is.

Elfogadva, hogy teljesen emberi dolog, hogy néha összetűzésbe kerülünk másokkal, és hogy mindenkinek lehet rossz napja, azért többnyire fogalmunk sincs, hogy a másik ember miken megy keresztül, milyen napi traumái vannak. Ezeket semmibe venni olyan fokú bunkóság, ami nélkül lehet élni, és így is érdemes.

Nevessetek sokat, kerüljétek a középszerű dolgokat, kérdezzetek, tanuljatok meg mindent mindenről, ami érdekel titeket, és aztán változtatassátok meg annak a szabályait!